Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amikor mendegélt elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. „Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő!” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módjára tengetnie az életét.

Schvalm Rózsa: Mit hoz a jövő

Fénykarjával ölel a nyári napsugár,
hallgatom csobogó csermely lágy dallamát.
Fenn az ég tavában bárányfelhők úsznak,
rózsaillatot hoz a szellő fuvallat.

Régmúlt esztendők nyárvarázsát idéztem
ha ma körülnézek, elszorul a szívem.
Kopár a táj, a nap égetőn perzselő,
mi enyhülést adna, sehol nincs egy felhő.

Szomjazó fák búsan lombjukat hullatják,
csermely sem csobog, csak kiszáradt medre vár.
Ó vajon hova, merre halad a világ,
haldokló földünk sóhaja égre kiált.

TUDOD, KISFIAM...
(Görgényi Tamás)

Tudod, kisfiam,

neked nem kell a leggyorsabbnak lenned
legjobbnak sem kell lenned sosem
és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben

nem kell mindent megtanulnod
nem fontos mindent értened
nem kell tudni mindent
s töprengni mindenen
nem kell mindent látni, kipróbálni
s nem kell mindenkit ismerni sem

nem kell feltalálnod semmit
s nem kell fölfedezned új földrészeket
nem kell eljutnod a holdra
nem kell megszámolnod a végtelent
se megnevezned a névtelent
nem kell sikert elérned
nem kell nyerned semmilyen versenyen
nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned
nem tartozol senkinek semmivel

nem kell elszámolnod,
mindent ajándékba kaptál
nem kell fejlődnöd
nem kell jónak lenned

én nem azért szültelek
hogy neked bármit is kelljen
csupán azért, hogy szeresselek
és hogy neked szeretni alkalmad legyen

Szabad rabló, szabad gyilkos, szabad koldus

Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy... hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi:

- Hát csak kettecskén vannak?

- Hát - azt mondja -, fiaim itthagytak.

- Hát - azt mondja -, hun vannak a fiai? - Volt neki három fia.

Azt mondja:

- Hát az egyik szabad rabló, a másik szabad gyilkos, a harmadik szabad koldus.

Akkor ezön kételködött Mátyás királl, hogy ezök mik lehetnek, sehogyan se tudott rájönni.

Augusztusban már a nyár

kissé őszben sántikál,ábrándozik, nem nevet,falevelet festeget.

Körte pottyan, totyakos,már a sün is pocakos,folton-folt a káposzta,kofa viszi városba.

Dinnye feje szép kerek,olyan okos, szétreped!Nyuszi füle nagyra nőtt,ha leül is, látni őt.

Szóló szőlő kilenc tő,őrzi madárijesztő,széna, szalma, félkalap,aki látja, elszalad!

Fűves Éva.

Egyszer  régen  élt  egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan  segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
"Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom." Nyomban  megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihírdette: 
- Aki ezekbõl a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom! 
A gyerekek buzgón nekiláttak  az  ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindanyian  szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni.

Simek Valéria

Létezés

Harangoztak, s a kondulásban
táncoltak a hasasodó lombok.
Isten oldalán lépkedtem,
belékarolva lépcsőztem, mint a
gyermek, aki járni tanul.
Csillagközökből áradt felém
a létezés, s az átizzadt
ingem a szélben
szakadozott. Akadozó nyelven
dadogtam, alig mondhatón, hogy
a létezés magja körül van a
remény.