http://fc03.deviantart.net/fs70/f/2012/169/7/1/relaxacio_animacio_by_ladyjudina-d53y5qq.swf

http://youtube.googleapis.com/v/PRBbkXpRTRo&hl=es_ES&autoplay=1&rel=0&color1=0x5d1719&color2=0xcd311b&border=1

http://fc03.deviantart.net/fs71/f/2012/169/3/f/erdomelyen_animaco_by_ladyjudina-d53y3sg.swf

obb, mint bármilyen akupunktúra, jóga és egyéb homeopátia.

A lényeg: az ujjakkal megfelelő környezetben megfelelő folyamatos laza
mozgást kell végezni.

Gyógyító hatása sokszoros :

- oldja a depressziót és a stresszt

- normalizálja a vérnyomást

- erősíti a szerotintermelődést, ezáltal növeli az öröm- és élvezetérzetet

- frissíti a vérkeringést

- aktivizálja a libidót

- elejét veszi a pánikbetegségnek

- mindenféle fóbiát megszüntet

- egyéb betegségek gyógyításánál is jól felhasználható

- és még számtalan pozitív hatása van.

DRÁGA PIROSTORONY!

NAGYON JÓ DOLOG ODA FIGYELÜNK EGYMÁSRA!NÉZD MEG ÉS RÖKTÖN ÍRJ A LEGJOBB BARÁTNAK.KÜLD EL LÁNCSZERŰEN .MEGFOGOD LÁTNI MILYEN SOKAN FOGNAK FELKERESNI .VIHARSAROK.

Sík Sándor: A hajnal szerelmese
.
Azt szeretem, aki nevet,
Akinek rózsaszín az arca,
Aki örül, aki kacag,
Aki dalolva megy a harcra.
.
Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem,
A hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
.
Az én emberem a gyerek,
A nagyszemű, nevető gyermek,
Akiben szűz minden-csírák,
Ezer erők rügyezve kelnek.
.
Az én emberem, aki fölkel,
Az induló, az ébredő,
Akinek győzelem az álma,
Akiben dalol a jövő.
.
Szeretem azt, aki akar,
Aki remény, aki ígéret.

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak három-hatvanért egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség.

Amíg picik, szinte mindent megesznek, imádják a zöldségeket és a gyümölcsöket. Aztán egyszer csak elkezdenek válogatni, kipiszkálják az ezt, arrébb tolják az azt, kikerülik a húst - vagy éppen a zöldséget -, és hallani sem akarnak másról, mint tészta, pizza, sült krumpli és édesség.

Igen, főleg az édesség kerül előtérbe, és ha választaniuk kell a süti vagy a mézédes gyümölcs között... legtöbben a sütit választják.

Szóval nem egyszerű a válogatós gyerekekkel, sok türelemre és kreativitásra van szükség, hogy az aprónépet bevonva az ételkészítésbe megbarátkozzon az alapanyagokkal és így az ételekkel is.

Gárdonyi Géza

Mikor itt vagy

Mikor itt vagy a szobában

mintha teles-tele volna

rózsával és liliommal,

s körülöttünk zene szólna.

S mikor kimégy a szobából

olyan üres lesz egyszerre,

olyan üres, olyan néma,

mintha én se volnék benne.

http://www.youtube.com/watch?v=aWEjw7CUGf8

A legszebb tévedés

A legszebb tévedés.

"Nehéz volt mig vártalak,
mégis eljöttél,
S nem volt nálam boldogabb,
amig szerettél.

Hosszú volt a búcsúzás,
sokszor elmentél,
Vissza jöttél néha nap, majd
végleg feledtél.

Hosszú volt a búcsúzás
sokszor elmentél,
Vissza jöttél néha nap,majd
végleg feledtél.

Hosszú volt a bánatom és a

szenvedés,
De Te voltál az életben a
legszebb tévedés."

Meggyötörten állni a decemberi fagyos ködben,
csodát várni a csillagtalan néma csendben,
titkot lesni a lélek ablakára karcolt jégvirágban,
eltűnődni zúzmarás hajnalok szívét melengető homályban,
próféciák nyomán hitre cserélni a kételyt,
csillagjelet látni a legsötétebb éjben,és hinni,
hinni a szívekben születő Fényben!

BÖLCS SALAMON INTELME A MAI NAPRA:

Imádság Szeptember 11-re:

A KEGYES EMBER SZERENCSÉJE, A GONOSZ SZERENCSÉTLENSÉGE

1. Az álnok font utálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki.

2. Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcsesség van.

3. Az igazakat tökéletességük vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.

4. Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.

5. A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útját; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.

6.

De a megbocsátás... Belekapaszkodom ebbe a törékeny reménységbe, magamhoz ölelem, és emlékeztetem magam, hogy valamennyiünkben van jó is meg rossz is, fény és árnyék, tehetség és kínlódás, választás és megbánás, kegyetlenség és áldás."
(Libba Bray)

Légy hasonló az égen szálló madárhoz...
aki a törékeny gallyon megpihenve átéli
az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel,
mert bízik szárnyai erejében."

SziaMónikám....Rigó füttyös szép jó reggelt!.....Sajnos én nem tudok fütyülni....Ezért
inkább leírom most.....hogy csodálatosan szép őszi hetet kívánok most Teneked.És pihenj sokat ha lehet......puszika...Mária.

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol.
Kiemelkedem, elrepülök ebből a világból.

Álmok, vágyak, más világ,
Agyam lázban ég, s ezernyi dimenziót vált…
A föld felett szárnyak nélkül suhanok,
Fülembe angyalok súgnak hétpecsétes titkot.
Nem értem szavukat, mégis érzem;
tündércsilingelés mosolya árad szét szívemben.

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Fekete:
a hegymélyi barlangok tátongó öble…
Hófehér angyal repít a fekete éjbe.

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba      

Az állat órákon át szánalmasan bőgött,

        miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.

                 ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek.

A szamár nem értette mi történik és először rémisztően üvöltött.

A koldusdal

Étlen, szomjan, megköpdösve s kizárva,
sántán, bénán, süketen és vakon
járunk koldusdalunkkal házról-házra
jeges télidőn s izzó nyárnapon.

Ágyunk a kő, a könny a feleségünk,
borunk az árok, ételünk a sár,
de néhanap egy boldog házhoz érünk,
hol a szakácsnő bő moslékra vár.

Ilyenkor csak zabálunk és böfögve
iszunk és aztán, sok veszett bolond,
bénán bokázunk s elmondjuk röhögve,
hogyan rohadt le orrunkról a csont.

De ha oly házhoz érünk, hol kidobnak,
s ahol kenyér helyett szitkot kapunk:
onnan némán megyünk el, de titokban
a falra egy keresztet mázolunk.

Tovább megyünk a végtelen világnak
s megdöglünk egyszer egy vén csűr alatt,
a férgek undorodva megzabálnak,
de a kereszt a házon ott marad.

S egy lámpátlan, vad téli éjszakában

s megdöglünk egyszer egy vén csűr alatt,
a férgek undorodva megzabálnak,
de a kereszt a házon ott marad.

S egy lámpátlan, vad téli éjszakában
lesz egy barátunk még, ki arra tart,
megáll a háznál, körbe járja,
megáll megint s fölgyújtja majd.

Faludy György,
Grác, 1933 január 31

http://ladyjudina.deviantart.com/#/d5dfjb8

VIRTUÁLIS MÚZEUM LÁTOGATÁS



http://360world.hu/panoramakep/virtualis_tura/nemzeti_galeria_munchen_magyarul/

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ország. Minden szürke volt benne. Szürke az égbolt, és szürkék rajta a felhõk. Szürke a rét, és szürkében nyíltak a virágok. Szürkeség uralta a kapcsolatokat is. Minden lapos volt. Nem volt kirobbanó öröm, korlátokat túlszárnyaló remény, de hiányzott a fájdalom sötétje is, a miértek idõnként kínzó tengere - csak csüggedés.
Képzeljetek el egy színek nélküli világot! Nem hallottak még soha se pirosról, se zöldrõl, se sárgáról, se kékrõl.

   Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt magával és az életével. Egy szép napon, amikor mendegélt elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. „Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő!” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység, és azt kívánta, bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene szegény kőfaragó módjára tengetnie az életét.

Schvalm Rózsa: Mit hoz a jövő

Fénykarjával ölel a nyári napsugár,
hallgatom csobogó csermely lágy dallamát.
Fenn az ég tavában bárányfelhők úsznak,
rózsaillatot hoz a szellő fuvallat.

Régmúlt esztendők nyárvarázsát idéztem
ha ma körülnézek, elszorul a szívem.
Kopár a táj, a nap égetőn perzselő,
mi enyhülést adna, sehol nincs egy felhő.

Szomjazó fák búsan lombjukat hullatják,
csermely sem csobog, csak kiszáradt medre vár.
Ó vajon hova, merre halad a világ,
haldokló földünk sóhaja égre kiált.

TUDOD, KISFIAM...
(Görgényi Tamás)

Tudod, kisfiam,

neked nem kell a leggyorsabbnak lenned
legjobbnak sem kell lenned sosem
és az sem baj, ha nem vagy a legszebb
se legerősebb, és nem vagy első soha semmiben

nem kell mindent megtanulnod
nem fontos mindent értened
nem kell tudni mindent
s töprengni mindenen
nem kell mindent látni, kipróbálni
s nem kell mindenkit ismerni sem

nem kell feltalálnod semmit
s nem kell fölfedezned új földrészeket
nem kell eljutnod a holdra
nem kell megszámolnod a végtelent
se megnevezned a névtelent
nem kell sikert elérned
nem kell nyerned semmilyen versenyen
nem kell semmit bizonyítanod sem megszolgálnod, sem kiérdemelned
nem tartozol senkinek semmivel

nem kell elszámolnod,
mindent ajándékba kaptál
nem kell fejlődnöd
nem kell jónak lenned

én nem azért szültelek
hogy neked bármit is kelljen
csupán azért, hogy szeresselek
és hogy neked szeretni alkalmad legyen

Szabad rabló, szabad gyilkos, szabad koldus

Abban az időben, mikor a Mátyás király a földön járt, még élt, beköszön egy házhoz. Ott van egy... hát nem volt éppen öreg ember, se fiatal, Mátyás király kérdezi:

- Hát csak kettecskén vannak?

- Hát - azt mondja -, fiaim itthagytak.

- Hát - azt mondja -, hun vannak a fiai? - Volt neki három fia.

Azt mondja:

- Hát az egyik szabad rabló, a másik szabad gyilkos, a harmadik szabad koldus.

Akkor ezön kételködött Mátyás királl, hogy ezök mik lehetnek, sehogyan se tudott rájönni.