Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol.
Kiemelkedem, elrepülök ebből a világból.

Álmok, vágyak, más világ,
Agyam lázban ég, s ezernyi dimenziót vált…
A föld felett szárnyak nélkül suhanok,
Fülembe angyalok súgnak hétpecsétes titkot.
Nem értem szavukat, mégis érzem;
tündércsilingelés mosolya árad szét szívemben.

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Fekete:
a hegymélyi barlangok tátongó öble…
Hófehér angyal repít a fekete éjbe.
Isten hátán fenséges bársonypalást a végetlen űr,
csillagok hunyorgó fényeibe ezer álom vegyül.
S hogy vajon az eljövendő mit hoz?
Éjsötét kristálygömbbe rejtett titkok.

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Zöld:
akár a harmatfényben fürdő Föld,
smaragdok, mélyzöldben tündöklők.
Tavasszal a rügycsipkébe öltözött világ,
hunyt szemmel is hallod a madarak szavát.
Piszkos barnászölden hömpölyögnek a folyók,
zöld mohát izzadnak a kőhalmok.

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Bíbor:
Hajnal a fényben fürdő havason,
Alkony egy elfeledett tavaszon.
Bíborszínű a forró vér,
a láng, mely utadon elkísér.
Vérvörösen izzó kohók,
szívem tüze ahogy lobog.
Bíborba öltözött fenség,
kezeimben a mindenség…

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Sárga:
leharapott hegyek oldalán a márga,
a patakvölgyben fürgén futó szalamandra,
a lomhán ballagó Nap vakító égi fénye,
a tavaszi réten megbúvó apró virágok kelyhe,
a narancsosra festett tűzforró sivatag…
Lepkeszárnyon suhanva hívlak…

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Kék:
mint metsző tiszta, téli reggelen az ég,
kék, akár a csillagtüzeket rejtő lég.
Kéken ragyognak a tengerek,
csillanva üzennek kéken a hegyek,
Kéken izzik szemedben a meleg…
Tavak vize csendben pereg,
s kéken csillan a havas táj,…
Ó, bárcsak velem álmodnál!

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Ezüst
Csillagpor, amely a szívembe került,
és ezüstszín szárnyalással Hozzád repült…
Lágy szellőtől ringatott hullámok selymes fénye,
tündérléptek nyomán a Hold ezüstöt szór a rétre…
A szín, mely hajad színét oly kedvessé teszi,
Ezüstösek szürkéskék szemed pajkos szikrái…

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
repülök, távol a világtól…

Fehér:
tündöklő, vibráló, igéző fény,
kristálycsillámpor havasok tetején,
szivárványból összegyűjtött színek,
testem a Föld fölött halkan lebeg…
Vakító ruhádhoz simulok,
ölelő karjaidba bújok…

Máshol, máskor…
lehunyt pilláim alatt fénykarikák,
színek kavalkádja táncol…
Csak egy álom:
ringató, kedves, csendes álom…
repülök, suhanok távol a világtól…