TÖREKEDJÜNK MINDIG A BARÁTSÁG MEGŐRZÉSÉRE
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
IRODALOM - ZENE - BARÁTOK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TÖREKEDJÜNK MINDIG A BARÁTSÁG MEGŐRZÉSÉRE
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
IRODALOM - ZENE - BARÁTOK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TÖREKEDJÜNK MINDIG A BARÁTSÁG MEGŐRZÉSÉRE
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
IRODALOM - ZENE - BARÁTOK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
TÖREKEDJÜNK MINDIG A BARÁTSÁG MEGŐRZÉSÉRE
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
IRODALOM - ZENE - BARÁTOK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az asszony és a madár
Volt
egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű,
fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat,
amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki
nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és
beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését,
a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer
megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész
égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva
szerette a madarat.
DE egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár
egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni ? És
megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És
egyedül érezte magát.
És azt gondolta: "Csapdát állítok
neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A
madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy
szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába
zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt
szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt
mondták: "-Neked aztán mindened megvan" De szép lassan
különös átalakuláson ment át: most hogy teljesen övé volt a
madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte
elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem
tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt,
elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem
érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon
neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a
madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. DE
nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először
meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna,
rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen
a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a
külseje.
A madár nélkül az ő élete is elveszítette az
értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "-Miért
jöttél?" - kérdezte a halált.
"-Hogy újra együtt
repülhess a madaraddal" felelte a halál. "-Ha hagytad
volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még
jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz
is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Vers
Idézetek
Idézetek